2018. május 14. - Hétfő

   Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai
   megjegyezték: "Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most
   elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is
   kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél." Jézus így felelt:
   "Most hisztek? Eljön az óra - már el is jött -, amikor szétszéledtek,
   ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül,
   mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet
   találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én
   legyőztem a világot."
   Jn 16,29-33
   Elmélkedés:
   Jézus búcsúbeszédét hallgatva az utolsó vacsorán, végre a tanítványok
   is megszólalnak és hitvallást tesznek arról, hogy Jézus valóban az
   Atyától jött. A hit útján haladó ember számára mindig annak elfogadása
   jelenti a fordulatot, hogy Jézus a mennyei Atya Fia, az ő küldötte.
   Amíg nem jutunk el ennek felismerésére, addig Jézusban csak egy embert
   látunk és értetlenül fogjuk hallgatni tanítását és szemlélni
   cselekedeteit. De attól a pillanattól kezdve, hogy meglátjuk benne
   Isten Fiát, azaz azt, hogy nem csak valóságos ember, hanem valóságos
   Isten is, a hit által megvilágosodik számunkra, hogy tanítása az örök
   életre vezető igazság, cselekedetei pedig annak megnyilvánulásai, hogy
   az irgalmas Isten jelen van a világban.
   Jézus ismét prófétai szavakat használ, amikor arról beszél, hogy
   szenvedése és halála láttán övéi szétszélednek, illetve elhagyják, de
   ez a kijelentés nem csak egykori tanítványaira vonatkozik, hanem az
   Egyház életére is. Mégis nagy lelki nyugalommal beszél arról, hogy
   sosem marad egyedül, mert az Atya mindvégig vele van. Vele van még
   akkor is, amikor elszenvedi a halált. Ez az óra alkalom Jézusnak arra,
   hogy kifejezze és megerősítse az Atya iránti bizalmát és
   engedelmességét. Emberi szemmel nézve szerencsétlenségnek és a rossz
   győzelmének minősítenénk halálát, de mivel önként vállalta a szenvedést
   és a halált az Atya iránti engedelmességből, ezért értékessé válik az
   Atya szemében. Az Úr győzelme a halál felett előre hirdeti a mi
   feltámadásunkat is.