2019. március 12. – Kedd

Evangélium

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok: 
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, 
szenteltessék meg a te neved; 
jöjjön el a te országod; 
legyen meg a te akaratod, 
amint a mennyben, úgy a földön is. 
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; 
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 
és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! 
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.” 
Mt 6,7-15

Elmélkedés

A nagyböjti jámbor cselekedetek – a böjt, az imádkozás és az adakozás – szorosan összetartoznak. Mindhárom azt segíti elő, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. A mai evangélium kapcsán, amelyben Jézus imádkozni tanítja tanítványait és minket, az imádsággal kapcsolatban fogalmazzunk meg néhány gondolatot. 
Napjainkban sokan vélik, hogy az imádkozás, azaz az Istennel való beszélgetés, csupán szellemi cselekedet az ember részéről. Az Egyház hagyományában azonban a test és a lélek imája elválaszthatatlan egymástól. A testünkkel is ugyanazt kell kifejeznünk, mint ami a lelkünkben él, hogy tudniillik Isten után vágyakozunk és vele egyesülünk. Magyarul: figyeljünk oda imádkozás közben a testtartásunkra. Érdemes összetennünk, összekulcsolnunk a kezünket, hogy ne matassunk közben különféle tárgyakkal, mert ez elvonja a figyelmünket az imáról és Istenről. Időnként érdemes kitárnunk a karjainkat Isten felé, kifejezve ezzel lelkünk felemelésének szándékát, vágyát. A térdelés nem a legbuzgóbbak kiváltsága, hanem az alázatosak testtartása. Érdemes imádkozással kezdeni minden napunkat. A napi fárasztó munka közben is érdemes megállni egy kis időre, hogy imádkozzunk. Napközben is, de különösen este fontos, hogy ne csak imádságos gondolatok járjanak a fejünkben, hanem hangosan kimondjuk az ima szavait. Legyen időnk arra is, hogy másokkal együtt, közösen imádkozzunk.