2019. december 31. – Kedd

Evangélium

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés

Szent János evangéliumának bevezetését olvassuk az év utolsó napján, amelyben az önmagát kinyilatkoztató, az ember számára megmutatkozó Istenről van szó. Isten feltárja önmagát a teremtésben, amikor először létrehozza az ember számára az életteret, majd pedig életre hívja az embert. Isten feltárja önmagát, amikor kapcsolatba lép az emberrel, szól hozzá és tanítja. Feltárja önmagát, amikor gondoskodó szeretetével időnként belenyúl az ember életébe és a helyes irányba igazítja. Feltárulkozik, amikor szövetséget, szeretetszövetséget ajánl az embernek. Feltárja magát, amikor törvényt ad az embernek, hogy senki ne feledkezzen meg arról, hogy ki a Teremtő és ki a teremtmény. Feltárja önmagát, amikor állandóan közeledik és jelenlétével megörvendezteti, betölti az embert. És Isten a legfőképpen akkor tárja fel önmagát, szeretetének titkát, amikor elküldi Fiát, aki emberré lesz, emberként születik meg emberi világunkban.
Erről a feltárulkozásról, erről a titokról, az örökkévaló Isten időbeli megjelenéséről, a láthatatlan Isten láthatóvá válásáról szól az evangélium. Isten titkáról, amely fényként és világosságként mutatkozik meg az ember számára, és a bűn titkáról, amelyet a sötétség jelképez, s amelyet érthetetlen módon választ olykor az ember fel sem mérve azt, hogy valójában Teremtőjét utasítja el, akinek életét köszönheti, és a szeretetet, mint az Isten és az ember kapcsolatának alappillérét tagadja meg.
Az esztendő fordulója, az új évbe való átlépés jelentse számunkra az isteni világosságba való belépést!