2020. augusztus 25. – Kedd

Evangélium

Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, de azokat sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, de lenyelitek a tevét. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz!
Mt 23,23-26

Elmélkedés

A mai evangéliumi részben Jézus vak vezetőkről, vak farizeusokról beszél. Azoknál a csodáknál, amikor Jézus ténylegesen vak, azaz nem látó embereket gyógyít meg, megfigyelhető, hogy ezek az emberek rendelkeznek egy belső látással, a hit látásmódjával. Ennek segítségével ismerik fel Jézus személyében az Isten Fiát és vallják meg hitüket, hogy Jézus képes rajtuk segíteni. Hitük jutalma lesz az, hogy szemükkel is láthatnak.
Itt most másféle vakságról van szó. A vallásosság eltorzulásáról, az isteni szándék meghamisításáról, a törvények félreértelmezéséről. Az Úr képmutatónak nevezi az írástudókat és a farizeusokat. A „képmutató” elnevezés abból származik, hogy a színészek álarcot tettek maguk elé. A képmutató mond valamit, de az ellenkezőjét teszi. Tanácsot ad valakinek, de ő másként él. A képmutató számára a külső, a látszat a lényeges, és nem az, ami a szív mélyén lakik. A képmutatók számára a vallásos buzgóság és jámborság olyan álarc, amivel elleplezhetik mások elől saját gonoszságukat. Csupán abban tévednek, hogy Istent nem lehet ilyen módon megtéveszteni, mert ő jól ismeri szívünk szándékait.
A farizeusi lelkületet akkor tudjuk távol tartani magunktól, ha készek vagyunk alázattal és nagy őszinteséggel megvallani Isten előtt bűneinket, és engedjük, hogy ő irányítsa gondolatainkat, az ő szeretete járja át szívünket.