2017. február 7. – Kedd

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. 
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” 
Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” 
Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”

Mk 7,1-13

Elmélkedés:

A Jézust kereső lelkes néptömeg után színre lépnek az ellenfelek is, róluk olvasunk a mai evangéliumban. Fellépésüket így vezeti be Márk evangélista: „Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből.” Az „összegyülekezés” arra utalhat, hogy fellépésük szervezett. Nem véletlenszerűen találkoznak Jézussal, hanem kifejezetten hozzá jönnek, mégpedig elég nagy utat tesznek meg Jeruzsálemtől a galileai országrészig. 
Világosan látszik az evangélista szándéka: az olvasó még véletlenül se gondolja azt, hogy kivétel nélkül mindenki elragadtatással volt Jézus iránt vagy lelkesedéssel kereste a vele való személyes találkozást. Az is látszik, hogy Jézus tanításának és csodáinak híre viszonylag nagyobb távolságra, a fővárosig is eljutott, így a korabeli uralkodók és a vallási élet vezetői is tudomást szereztek róla. A leírás alapján nem feltételezhetjük azt, hogy a zsidó főtanácsban már ekkor megvitatták volna a Jézus körül kialakult helyzetet és annak kivizsgálására hivatalos küldöttséget küldtek volna, de az szembetűnő, hogy az írástudók és a farizeusok fellépése határozott, amely abból fakad, hogy ők tartották magukat a vallási élet irányítóinak és a törvények helyes értelmezőinek. 
Jézusnak viszont az a határozott véleménye róluk, hogy helytelenül értelmezik a mózesi törvényeket, nem értik és nem is teljesítik azok lényegét, vallásosságuk csak a látszatra törekszik. 
A rendszeres lelkiismeretvizsgálat megóv a képmutató lelkülettől és segít a vallásosság helyes gyakorlásában.