2017. március 21. – Kedd

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer! 
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. 
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
 Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. 
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”

Mt 18,21-35

Elmélkedés:

Péter apostol a megbocsátással kapcsolatban kérdezi Jézust, aki egy példabeszéddel világítja meg a megbocsátás határtalanságát. A hasonlat szerint egy szolgának rendkívül nagy összegű tartozását engedte el ura, de ugyanez a szolga rögtön ezt követően egy nagyon csekély összeget követel egy másik szolgától. A példázat kihangsúlyozza az összegek közti nagy különbséget, valamint az úr könyörületességét és jószívűségét, illetve a szolga könyörtelen követelőzését. A beszéd értelme világos számunkra: ahogyan Isten megbocsátja bűneinket, ugyanúgy nekünk is meg kell bocsátanunk embertársainknak. 
A megbocsátás könnyűnek tűnik a szavak szintjén, a gyakorlatban azonban sokszor nehéz. Még nehezebb az, ha valakit megbocsátás gyakorlására, annak fontosságára emlékeztetünk. Ha valakit jószándékkal az evangélium szavaival figyelmeztetünk: „Nem kellett volna megbocsátanod embertársadnak?”, bizony hamar jöhet a vállrántással kísért cinikus válasz: „Miért kellett volna megbocsátanom? Amit ellenem tett, arra nincs bocsánat!” 
Sokan vannak, akik nem ismerik az igazi, szívből jövő megbocsátást. Emberi gyengeségnek tartják és nem felejtenek. A megbocsátás fogalmát nem az emberből kiindulva érthetjük meg, hiszen Istentől ered, aki maga az irgalom. Isten vállalja ezt a „gyengeséget”, megbocsát mindenkinek. A bűnös és bűnbánó embernek, aki már megtapasztalta ezt a végtelen irgalmat, azaz, hogy Isten megbocsátja az ő bűneit, már könnyebb a megbocsátás gyakorlása az embertársak felé.