2024. január 2. – Kedd

Evangélium

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszol. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak válaszol keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés

A mai evangéliumunkban Keresztelő János látszólag sem beszél önmagáról, amikor személyéről és küldetéséről kérdezik, hanem az eljövendő Jézus szolgálatára irányítja a figyelmet. Elismeri hogy küldetése, a bűnbánat jeleként a végére való keresztelés előkészület jövetelére, aki fog érkezni. Most még nem nevezi meg, hogy kiről beszél, de a következő napok evangéliumi szakaszaiban már erről lesz szó.
Keresztelő János személyével már találkoztunk az adventi időszakban, és előre, hogy alázatos ember. Erre utal kijelentése: „aki utánam jön, még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez az alázatos beismerés őt pontosan naggyá! Egyszerű életvitele hitelessé teszi őt az emberek előtt, alázata pedig naggyá teszi őt Isten előtt.
Naggyá akarunk válni? Szeretnénk kivívni az emberek elismerését? Velünk született ezek, miként a boldogság utáni vágyakozásunk. Szeretnénk, hogy az életünknek legyen értelme és célja. A kérdés az, hogy miként érhetjük ezt el, hogyan tudjuk naggyá válni? Azt hamar észrevehetjük, hogy ha másokat akarunk kerekedni, a számos bűnös cselekedethez, mások megalázásához vezet. Ez egészen biztosan nem tetszik Istennek.
Valójában nem a siker, nem a gazdagság, nem a hatalom vagy mások elismerése tesz minket naggyá, hanem az, hogy életünket alázattal Isten szolgálatára szenteljük.