2024. január 16. – Kedd

Evangélium

Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”
Mk 2,23-28

Elmélkedés

A szombati nyugalom megtartásának módja az újabb vita tárgya. A farizeusok aratásnak minősítették azt, hogy Jézus tanítványai a kalászokból kimorzsolták a szemeket. Az aratás pedig olyan munka, amit szombaton tilos volt végezni. Nézetük, ahogyan Isten a teremtés hat napja után megpihent a hetedik napon, szerint az embernek is a munkával töltött hat nap után pihennie kell a hetedik napon, vagyis szombaton. Jézus nem vonja kétségbe, hogy a szombati pihenőnapnak van értelme, de szerinte a szombatnak és minden törvénynek az ember javát kell szolgálnia. Az olyan nézetek, amelyek szerint az embernek a törvények szolgájává kell válnia, nem Istentől valók. Isten azt szeretné, ha az emberek őt szolgálnák és ehhez az ő parancsai megadják a keretet.
A farizeusok részéről felmerülő probléma a keresztény közösségen belül Jézus mennybemenetele után még jóideig megmaradt. A zsidóságból a krisztusi hitre tértek megtartották a szombatot heti pihenőnapként, a pogányságból megtértek számára azonban ennek már semmi értelme nem volt. Nagy valószínűséggel már az első században elkezdték a keresztények vasárnapot, mint az Úr feltámadásának emléknapját ünnepelni. Az evangélium kapcsán érdemes elgondolkodnunk: Hogyan tartom meg az Úr napját? Hogyan ünneplem meg a vasárnapot?