2017. május 23. – Kedd

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”

Jn 16,5-11

Elmélkedés:

Továbbra is Jézus búcsúbeszédét olvassuk az evangéliumban. A mai részlet hangvétele alapvetően vigasztaló. Az Úr arra az időre akarja felkészíteni tanítványait, amikor már nem lesz köztük testi valóságában, ezért szavait nem csupán nekik szánja, hanem az Egyház tagjainak is a későbbi korokban. Jézus távozásában nem azt kell látnunk, hogy nincs többé itt, ebben a világban, hanem azt, hogy visszatért az Atyához, akitől jött, mennybemenetele tehát hazatérés. Szavaiban nincs semmi kétértelműség: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem.” Miután tehát beteljesíti feladatát, visszatér az Atyához, akinek küldötteként köztünk élt. 
Jézus észreveszi, hogy tanítványai nem értik pontosan kijelentéseit, nem tudják, hogy hová készül. Ők átadják magukat a szomorúságnak, magukba roskadnak, kérdezni sem mernek, annyira megdöbbenti őket minden szó az Úr távozásáról. 
Jézus ígéretet tesz, hogy távozása után elküldi a Vigasztalót, a Szentlelket. A harmadik isteni személy Vigasztalónak nevezése ne vezessen bennünket félre, mintha csak az volna a feladata, hogy az Úr távozása miatt szomorkodó tanítványoknak vigaszt nyújtson. A Szentlélek küldetése az, hogy tanúságot tegyen Krisztus megváltó tettének igazságáról és megerősítse a tanítványokat abban, hogy ők is tanúságot tegyenek Krisztusba, az Isten Fiába és a Megváltóba vetett hitükről.