Keresztény klub

Napi evangélium ( Kedd )

7 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

Napi evangélium

2017. július 4. – Kedd
Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót, Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: „Uram, ments meg minket! Elveszünk!” Jézus így szólt hozzájuk: „Mit féltek, kicsinyhitűek?” Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Mt 8,23-27

Elmélkedés:

Máté evangélista egészen röviden írja le a vihar lecsendesítésének történetét, és csak arra koncentrál, hogy az apostolok a halálveszélyben Jézushoz fordulnak, aki megdorgálja őket kishitűségük miatt. Jézus végig központi helyen áll. Az apostolokkal való párbeszéd nem a csoda után szerepel, mint Márknál (vö. Mk 4,35-41), hanem a természeti csodát megelőzően, s ezáltal nagyobb jelentőséget kap a Jézusban való hit és Jézus hitre tanító magatartása.
Ahogyan a vihar elnémítása is természetfeletti cselekedet, ugyanúgy a hitet sem tarthatjuk természetesnek, hanem Isten természetfeletti ajándékának kell tekintenünk. A hitre való eljutásban és az abban való megerősödésben mindig Jézus legyen a mi tanítómesterünk!
A leírást olvasva elcsodálkozunk a tanítványok halálos félelmén. Vajon miért érzik vesztüket? Mi okozhatta félelmüket? A válasz egyszerű: a viharra figyelnek és nem Jézusra. Hiába van velük Jézus, ők megrettennek a vihar erejétől. A mi félelmeinknek is sokszor az lehet az oka, hogy nem vesszük észre a közelünkben lévő Jézust. Vagy azt hisszük, hogy nem figyel a gondjainkra. Ő pedig egyetlen pillanat alatt legyőzi a természet erejét, legyőzi a félelmet, legyőzi a kicsinyhitűséget.
Engedem-e, hogy lecsendesítse háborgó szívemet, s megadja lelkem csendességét?