2017. október 17. - Kedd

   Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék
   nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta,
   hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr
   ekkor így szólt hozzá: "Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár
   és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal.
   Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok
   inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt
   tiszták lesztek egészen!"
   Lk 11,37-41
   Elmélkedés:
   Az evangéliumokban számos helyen találkozunk a farizeusok és írástudók
   Jézussal szembeni fellépésével, amikor tanításában és cselekedeteiben
   próbálnak hibát találni. Ők voltak a vallási élet vezetői, s egyedül
   önmagukat tartották a törvények helyes magyarázóinak, értelmezőinek.
   Ellenszenvük elsősorban annak volt köszönhető, hogy Jézus több
   alkalommal, nagy nyilvánosság előtt bírálta és hamisnak nevezte
   vallásosságukat, amely inkább csak a külsőségekre terjedt ki. Azt
   állította róluk, hogy ugyan jól ismerik a törvényeket és látszólag
   annak megtartására törekszenek, szívük azonban messze áll attól az
   irgalmas szeretettől, amely minden törvény hátterében meghúzódik.
   A mai evangéliumban szereplő farizeus nem ellenséges szándékkal lép
   fel. Jóindulatáról tanúskodik az a tény, hogy vendégségbe hívja az
   Urat. Jézus - szintén jóindulatúan - elfogadja a meghívást és betér a
   farizeus házába. Nézetkülönbség akkor keletkezik köztük, amikor a
   farizeus elvárja, hogy az ő házában a vendég pontosan tartsa meg a
   vallási tisztaságra vonatkozó előírásokat. Jézus viszont most is, mint
   sok más esetben egyértelművé teszi, hogy nem ezeknek a törvényeknek a
   megtartása a fontos, hanem az irgalmasság gyakorlása és a szegények
   segítése, mert ezek a jócselekedetek teszik igazzá az embert Isten
   előtt.