2017. november 7. - Kedd

   Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül
   megszólalt valaki: "Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában".
   Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: "Egy ember nagy lakomát
   rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte
   szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: "Jöjjetek! Minden készen
   van." De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: "Földet
   vettem. El kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!" A
   másik azt mondta: "Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek,
   ments ki engem!" Egy további így szólt: "Most nősültem, nem mehetek." A
   szolga hazatért, jelentette mindezt urának. A házigazda haragra
   lobbant. Meghagyta szolgájának: "Menj ki azonnal a város tereire és
   utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat!" A
   szolga jelentette: "Uram, parancsodat teljesítettem, de még mindig van
   hely." Az úr akkor megparancsolta a szolgának: Menj ki az országutakra
   és a sövények mentére, és kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a
   házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik
   hivatalosak voltak."
   Lk 14,15-24
   Elmélkedés:
   Jézus a mai evangéliumban szemléletes példázatot mond arról, hogy Isten
   országába minden ember meghívást kap. Olcsó kifogások keresése és
   ostoba mentegetőzés jellemzi a meghívottakat, akik nem akarnak részt
   venni az ünnepségen. Mindez mögött visszautasítás húzódik meg, mert a
   szeretetteljes hívásnak nem kell feltétlenül engedelmeskedni. A lakomán
   való részvétel nem kötelező senki számára. Szabadon el lehet fogadni,
   de akár vissza is lehet utasítani. Nem arról van szó tehát, hogy valaki
   eleve méltatlan és ezért nem is kap meghívást, hanem arról, hogy
   mindenki meghívott, de egyesek méltatlanná teszik saját magukat.
   Kivonják magukat Isten uralma alól és hűtlen módon elhagyják őt. Nem
   egyszerűen tapintatlanság, tiszteletlenség ez az ember részéről, hanem
   állásfoglalás Istennel szemben, amelynek sokan nem látják a
   következményeit. Nem Isten zár ki tehát egyeseket az ő országából és az
   üdvösségből, hanem az ember zárja ki saját magát mindebből azáltal,
   hogy nem követi az isteni hívást.
   Az elutasításnak következménye van, amelyet a szabadon döntést hozó
   személynek vállalnia kell. A hívás elfogadása tesz vendéggé az Isten
   által rendezett lakomán. Valóban boldog az, aki meghallja a hívást és
   eleget tesz annak, mert Isten szeretete fogja örökre körülvenni.