2017. november 14. - Kedd

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja
   béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: "Gyere ide
   tüstént, és ülj asztalhoz." Nem ezt mondja-e inkább: "Készíts nekem
   vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán
   majd ehetsz és ihatsz te is?" S talán megköszöni a szolgának, hogy
   teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit
   parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen
   csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
   Lk 17,7-10
   Elmélkedés:
   Az Istennek való hűséges szolgálatra, a hit megőrzésére és a parancsok
   teljesítésére vonatkozóan mondja Jézus, hogy ez tanítványainak a
   kötelessége. Ha követői mindezt megteszik, nincs okuk dicsekvésre,
   hiszen csak kötelességüket teljesítik.
   A kötelességek teljesítésével gond van napjainkban. Korunkban ugyanis
   éppen a kötelességek rovására sokszor túlhangsúlyozzák a jogokat. A
   különféle világi jogrendek előbb beszélnek a személyek jogairól, s csak
   utána a kötelességekről. A gyakorlatban pedig még jobban felborul az
   egyensúly, hiszen az emberek körömszakadtáig ragaszkodnak jogaikhoz,
   miközben megfeledkeznek kötelességeikről, és felháborodnak, ha valaki
   számon kéri őket. Azt sem akarják tudomásul venni, hogy saját jogaikat
   nem gyakorolhatják mások hátrányára, mások személyes jogait megsértve.
   Természetesen nem az emberi jogok tiszteletben tartása ellen emelek
   szót, de ha csak a jogaikra tanítjuk meg a gyerekeket és a fiatalokat,
   akkor biztosan helytelen úton járunk. Éppen úgy a kötelességek
   teljesítésére is kell őket nevelni.
   Szabad akaratunknak köszönhetően szembefordulhatunk Istennel. De jogunk
   van szabadon őt választani is! Isten-szolgálatunkat ne csupán
   kötelességnek tekintsük, hanem tegyük szabadon és szeretettel!