2018. március 6. - Kedd

   Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: "Uram, ha
   testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
   hétszer?" Jézus így felelt: "Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
   hétszer!
   A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
   szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
   talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
   megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és
   mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga
   leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent
   megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt
   még az adósságát is elengedte.
   A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz
   dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
   tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes
   irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe
   vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
   Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az
   úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga!
   Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett
   volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én
   megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg
   meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
   Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem
   bocsát mindegyiktek a testvérének."
   Mt 18,21-35
   Elmélkedés:
   Péter apostol kérdése és ezt követően Jézus példázata a megbocsátás
   természetére irányítja figyelmünket. "Hányszor kell megbocsátanom
   embertársamnak?" A kérdésből úgy tűnik, mintha bizonyos számú
   megbocsátás után már nem kellene megbocsátani, azaz ha valaki
   sorozatosan megbánt minket, akkor egy idő után már nem kötelességünk
   megbocsátani neki. Előfordul velünk, hogy ezt mondjuk: "Ez volt az
   utolsó eset. Ezt még megbocsátom, de ha még egyszer előfordul, akkor
   már nem lesz bocsánat."
   E gondolkodásmóddal szemben áll Isten végtelen irgalma. Ő soha nem
   mondja, hogy "ez volt az utolsó eset." Valahányszor megsértjük őt
   bűneinkkel, majd pedig kifejezzük felé őszinte bűnbánatunkat, ő kész
   megbocsátani nekünk, elfelejti a bűnt és tiszta lappal kezdhetünk.
   A megbocsátás határtalanságával kapcsolatban Jézus elmond egy
   történetet, amelyben az úr mérhetetlenül nagy adósságot enged el egyik
   szolgájának. Ugyanez a szolga viszont könyörtelenül bánik azzal a
   társával, aki neki egy csekély összeggel tartozik és erőszakkal
   követeli annak megfizetését. A példázat az emberi kicsinyességet és az
   isteni nagylelkűséget szemlélteti. Az előbbit félre kell tennünk, hogy
   a másikat megtanulhassuk. Az irgalmasság gyakorlásában Istent kell
   utánoznunk, akinek irgalma végtelen.