2018. március 13. - Kedd

   A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az
   úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának
   neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok,
   sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus
   látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
   Megszólította: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg azt felelte: "Uram!
   Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire
   én odaérek, már más lép be előttem." Jézus erre azt mondta neki: "Kelj
   föl, vedd ágyadat, és járj!" Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette
   ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért
   rászóltak a meggyógyított emberre: "Szombat van; nem szabad az ágyadat
   vinned." Ő azonban így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, azt mondta
   nekem: Vedd ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: "Kicsoda az az ember,
   aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?" A meggyógyult ember
   azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor
   tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban
   találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: "Látod, most
   meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!"
   Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki
   meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton
   cselekedte.
   Jn 5,1-16
   Elmélkedés:
   Harmincnyolc esztendő nagyon hosszú idő. Ennyi ideig várni a csodára,
   valóban kitartást kíván. Ilyen hosszú időn keresztül szenvedni
   valamilyen bajban, sok türelmet kíván. Ennyi idő már bőven elég ahhoz,
   hogy az ember feladja, beletörődjön abba, hogy helyzete
   megváltoztathatatlan, egészségi állapota nem fog jobbra fordulni. De az
   evangéliumban szereplő béna ember nem adja fel a reményt még akkor sem,
   ha immár harmincnyolc esztendeje szenved.
   A jelenet helyszíne a Beteszda-fürdő, amelynek a lakosság gyógyító erőt
   tulajdonított. A régészeti ásatások szerint ez a jeruzsálemi fürdő
   elsősorban esővizet gyűjtött össze, de egy föld alatti forrás is
   táplálhatta, amelyből gyógyhatású víz fakadt. Ebből érthető, hogy miért
   mozdulhatott meg időnként a víz, ez lehet a dolgok természetes
   magyarázata. A néphit viszont természetfeletti erőket sejtett a víz
   megmozdulásában, felbugyogásában, azt tartották, hogy Isten angyala
   hozza azt mozgásba, és aki ilyenkor elsőként merül alá a vízbe, az
   meggyógyul betegségéből.
   A csoda ebben az esetben Jézus szavának köszönhető. Nem érinti meg a
   beteget, nem használ semmit, csak egyszerűen felszólítja, hogy keljen
   fel és járjon, aminek hatására a mozgásképtelen ember azonnal járni
   képes. Isten számára nincs reménytelen helyzet, ő bármikor képes
   megmutatni jóságának és szeretetének jeleit.