2018. március 20. - Kedd

   A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: "Én
   elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én
   megyek, oda ti nem jöhettek." A zsidók erre tanakodni kezdtek: "Csak
   nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem
   jöhettek"? Jézus így folytatta: "Ti innen alulról vagytok, én felülről
   vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok.
   Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el
   rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben." Erre
   megkérdezték: "De hát ki vagy te?" Jézus azt válaszolta: "Kezdettől
   fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem
   rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött,
   igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam." De
   azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt
   mondta nekik: "Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor
   megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól,
   hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem
   van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő
   tetszését találja." E szavak után sokan hittek Jézusban.
   Jn 8,21-30
   Elmélkedés:
   Az előzményekben Jézus már tanított az Atyával való egységéről, arról,
   hogy ő az Atya küldötte, valamint arról, hogy maga az Atya tesz
   minderről tanúságot. A mai evangéliumi szakaszban e kijelentéseinek
   összefoglalásaként vonja le a végső következtetést: "semmit nem teszek
   önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam." Ennek igazsága
   majd akkor fog sokak számára világossá válni, amikor a kereszten
   felemelik őt. A hitetlenség oka az, hogy ellenfelei nem akarják
   megérteni őt, nem akarják elfogadni isteni származását. Mindaddig, amíg
   csupán valóságos embert látunk benne, de nem hiszünk abban, hogy Jézus
   valóságos Isten, nem fogunk megérteni semmit a küldetéséből, és nem fog
   vágy ébredni bennünk, hogy kövessük őt. A benne nem hívők számára az Úr
   figyelmeztetése így hangzik: "meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek
   el rólam, hogy ki vagyok."
   A hit és hitetlenség állnak itt egymással szemben, mint az ember
   lehetséges válaszai. Amikor Jézus származásának és küldetésének titkába
   beavatja az embereket, és amikor megismerteti velük az Atya üdvözítő
   tervét, akkor lehetőséget ad a döntésre. Az egykori hallgatósághoz
   hasonlóan mi is választás elé kerülünk: hiszünk-e benne vagy hitetlenül
   elutasítjuk őt? A döntés távolabbi következménye, hogy a hitetlenek
   meghalnak bűneikben és emiatt a kárhozatra kerülnek, ezzel szemben a
   Jézusban hívők és a hitükben hűségesen kitartók elnyerik bűneik
   bocsánatát és jutalmul az örök életet kapják.