2018. április 3. - Kedd

   Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.
   Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste
   feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik
   a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?"
   "Mert elvitték az én Uramat - felelte -, és nem tudom, hová tették."
   Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte
   föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?"
   Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: "Uram,
   ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus
   erre megszólította: "Mária!" Mária felkiáltott: "Rabbóni!" - vagyis
   Mester. "Ne tartóztass! - felelte Jézus. - Még nem mentem föl az
   Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az
   én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez."
   Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: "Láttam az
   Urat." - És elmondta, amit az Úr üzent.
   Jn 20,11-18
   Elmélkedés:
   A húsvéti beszámolók nagyon őszintén írják le a szereplők érzéseit és
   gondolatait, s ebből kiderül, hogy ők is csak lassan jutnak el a
   feltámadásba vetett hitre. A mai evangéliumi rész szereplője Mária
   Magdolna, aki Jézus sírjához megy húsvét hajnalán. A sír üres, a halott
   Krisztust nem találja ott, ezért sírni kezd. A két angyal kérdésére
   válaszolva nagyon őszintén elmondja, hogy mit gondol a történtekről, mi
   a lehetséges magyarázat arra, hogy az Úr holtteste nincs ott, ahová
   elhelyezték a temetés napján. Ezt mondja: "Mert elvitték az én Uramat,
   és nem tudom, hová tették", aztán csak sír tovább.
   Ekkor jelenik meg Jézus, akit azonban nem ismer fel. Ő is azt kérdezi,
   hogy miért sír. Mária Magdolna azt hiszi, hogy a sírkert gondozásával
   megbízott kertész áll előtte, ezért nyomban azt feltételezi, hogy
   bizonyára ő vihette el Jézus testét, vagy ha nem ő, akkor talán tudja,
   talán elárulja, hogy ki lehetett. Milyen őszintén elmondja gondolatait!
   Ezek a gondolatok és feltételezések azonban nem vezetik őt a
   megoldáshoz, mert gondolatai mindvégig a halott Krisztus körül
   forognak. Krisztus holttestét keresi, azt akarja tudni, hogy hol lehet
   a halott Jézus.
   A megoldást, a fordulatot az jelenti számára, amikor az Úr nevén
   szólítja őt, akkor nyílik fel szeme és ismeri fel a vele beszélgető
   személyben a feltámadt Krisztust. A hit útján, a felismerés útján én
   sem szaladhatok, hanem csak lépésről lépésre, lassan haladhatok.