2018. május 8. - Kedd

   Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: "Most elmegyek ahhoz,
   aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt
   mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot
   mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a
   Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt
   nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról
   és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert
   az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ
   fejedelmét már elítélték."
   Jn 16,5-11
   Elmélkedés:
   A Szentlélek megígérése után Jézus beszédének hangulata ismét a
   búcsúzás felé hajlik. Jézus tudja, hogy nem maradhat személyesen itt
   ebben a világban. Az Atyától jött el, az ő küldötteként tevékenykedett,
   tehát földi küldetése azzal fog befejeződni, lezárulni, hogy visszatér
   az Atyához. Az elmenetelében, távozásában nem azt kell látnunk, hogy
   nincs többé köztünk személyesen, hanem azt, hogy hazatért, visszatért a
   mennyei Atyához. A tanítványok még nem értik egészen, hogy mire gondol,
   amikor elmenetelről beszél, de nem is kérdezik őt erről. Ők inkább
   átengedik magukat a távozás miatti pillanatnyi szomorúságnak és nem
   gondolnak a távolabbi jövőre. Jézus azzal magyarázza távozásának
   szükségességét, hogy addig nem jöhet el a világba a Szentlélek, nem
   erősítheti, nem vigasztalhatja tanítványait.
   Amikor Jézus távozására és a Szentlélek eljövetelére gondolunk, akkor
   nem helycseréről van szó, mintha eddig Krisztus képviselte volna az
   Atyát a világban, mostantól pedig a Szentléleknek lesz ez a szerepe.
   Sokkal inkább az üdvösségtörténet beteljesedését kell ebben látnunk.
   Krisztus eljött, véghezvitte a megváltás művét, távozása után pedig
   megkezdődik az Egyház ideje, a hit és a tanúságtétel korszaka, amelyben
   mindvégig velünk van a Szentlélek. Az Egyház tagjaiként örülnünk kell
   Jézus távozásának, hiszen így utat mutat nekünk az Atya felé, az örök
   életre.