2018. május 15. - Kedd

   Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott:
   "Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen
   téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek,
   akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy
   megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te
   küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám
   bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a
   dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt!
   Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál.
   Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már
   tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled
   vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az
   igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél
   engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket
   nekem adtál. Tieid ők- hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az
   enyém, ami a tiéd -, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább
   itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek."
   Jn 17,1-11a
   Elmélkedés:
   Az elmúlt napokban Jézusnak az utolsó vacsorán mondott búcsúbeszédét
   olvastuk részletekben, amelyet tanítványaihoz intézett. Ezt követően
   szavai már a mennyei Atyához szólnak, hozzá imádkozik. Ez az imádság,
   amelyet Jézus főpapi imájának is nevezünk, csak János evangéliumában
   található meg. Az Úr most nem vonul félre, hogy egyedül imádkozzon,
   hanem övéi hallatára fohászkodik az Atyához. Szavaiból érződik, hogy
   küldetésének beteljesedését érzi. Az ima témája az, hogy földi
   küldetésével Jézus megdicsőítette az Atyát, de még hátra van egy
   lényeges cselekedet, amely végső dicsőséget szerez majd az Atyának.
   Ugyanakkor Jézus várja, hogy az Atya is dicsőítse meg őt. Ő ugyan nem
   mondja ki, hogy mivel fogja őt megdicsőíteni az Atya, de mi már tudjuk,
   a halálból való feltámasztással.
   Ugyanakkor mégis utalás történik a feltámadásra, hiszen ezután Jézus
   azt kéri az Atyától, hogy örök életet adhasson az embereknek, azoknak,
   akik megismerték őt és hittek abban, hogy ő az Atya küldötte.
   Jézus arról beszél, hogy az Atya "minden ember fölött hatalmat adott
   neki", azaz küldetése egyetemes. Imája is minden emberért szól, miként
   önfeláldozása is minden ember számára eredményezi a megváltást.
   Az ember válasza az, hogy törekszik az Atya és az ő küldötte, a Fiú
   megismerésére. Ez a földi életben a hit által történik, amíg halálunk
   és feltámadásunk után el nem jutunk arra az állapotra, hogy színről
   színre lássuk Istent.