2018. június 5. - Kedd

   Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy
   szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: "Mester,
   tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem
   nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten
   útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne
   fizessünk?" Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt:
   "Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!"
   Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: "Kinek a képe és
   felirata ez?" Azok ezt felelték: "A császáré." Jézus pedig így
   folytatta: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az
   Istennek, ami az Istené!" Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
   Mk 12,13-17
   Elmélkedés:
   Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is a jeruzsálemi templom.
   Miután a főpapok és az írástudók nem tudták kérdéseikkel megfélemlíteni
   a tanító Jézust, most más módszerrel próbálkoznak. Farizeusokat és
   Heródes-pártiakat küldenek hozzá, akik az adófizetéssel kapcsolatban
   kérdezik őt. A kérdés bevezetése körülményes. A megkérdezettet
   igazmondónak nevezik, aki az igazsághoz ragaszkodva tanítja az
   embereknek az isteni törvényeket. A hízelgés, a dicséret nyilvánvalóan
   megtévesztő, azt a látszatot kelti, mintha valóban elismernék Jézus
   tanítói tekintélyét és egyetértenének véleményével. Ezután a kérdés
   nagyon rövid és egyszerű: "Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy
   nem?" Jézus rögtön átlátja a helyzetet. Azonnal felismeri, hogy a
   kérdezők egyik része, a farizeusok az ország függetlenségében látták a
   jövőt, elutasították a római fennhatóságot, ezért nem tartották
   helyénvalónak az adófizetést a rómaiak felé. A kérdezők másik
   csoportja, a Heródes-pártiak viszont a haszonélvezői voltak a fennálló
   rendszernek, mindig az együttműködést keresték a rómaiakkal, ezért nem
   utasították el az adófizetést. Mivel maguk a kérdezők mást-mást
   tartanak helyénvalónak, ezért az egyszerű elfogadó vagy elutasító
   válasz valamelyik csoport nemtetszését váltaná ki.
   A válasz előkészítésére Jézus kér és felmutat egy pénzt, majd pedig egy
   bölcs mondással kikerüli a csapdahelyzetet: "Adjátok meg tehát a
   császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!" A mondás
   első része válasz az eredeti kérdésre, a második része viszont már
   továbbmutat azon. Vajon akik feltették a kérdést és akik elfogadták
   vagy éppen elutasították az adófizetést, teljesítik-e Istennel szembeni
   kötelességeiket?