2018. június 12. - Kedd

   Jézus így tanított a hegyi beszédben: "Ti vagytok a föld sója. De ha a
   só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy
   kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A
   hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak,
   hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson
   mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek
   előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!"
   Mt 5,13-16
   Elmélkedés:
   Az évközi időszak részeként a következő hetek hétköznapjai során Szent
   Máté evangéliumából a hegyi beszédet olvassuk. A beszéd Jézus nyolc
   boldogság-mondásával kezdődik, de ez Szent Barnabás apostol tegnapi
   ünnepe miatt kimaradt. A folytatásban két hasonlat mutatja be a
   tanítványi életet és küldetést. "Ti vagytok a föld sója" - hangzik
   Jézus első kijelentése. A só egyrészt megadja az ételek ízét, másrészt
   már abban az időben is tartósításra használták, hogy az ételek ne
   romoljanak meg gyorsan. A szövegrészlet záró kijelentése világítja meg
   a példa értelmét, miszerint a jócselekedetek ízesítik meg a krisztusi
   tanítványok életét, amely élet így újabb követőket vonz. Ha azonban a
   tanítvány nem az Úrtól tanult jóság és szeretet képviselője, akkor
   kudarcot vall, élete haszontalanná válik, miként az ízét vesztett só.
   A második példa világossághoz, világító lámpáshoz hasonlítja a
   tanítványt, amely kép szintén arra akar ösztönözni, hogy a tanítvány
   élete legyen példamutató mások számára. A tanítványnak az a feladata,
   hogy hirdesse Krisztus örömhírét és jócselekedeteivel bizonyítsa
   Krisztus szavainak igazságát és komolyan vételét a maga részéről. Jézus
   kijelentette magáról: "Én vagyok a világ világossága" (Jn 8,12). Aki
   ővele él, az a világosságban él és maga is a világosság hordozójává,
   továbbadójává válik.
   Az én feladatom is az, hogy világosság legyek.