2018. augusztus 3. – Péntek

Evangélium

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát. 
Mt 13,54-58

 
Elmélkedés

Az Isten országáról szóló példabeszédek, amelyeket az elmúlt napokban olvastunk, a Genezáreti-tó környékén hangzottak el. A mai evangéliumi résztől kezdődően megváltozik az események helyszíne, visszatér abba a városba, ahol nevelkedett, Názáretbe. Minden bizonnyal ekkorra már elismert tanítónak számított, amelyet az a tény bizonyít, hogy engedik a zsinagógában tanítani, senkinek sincs ez ellen kifogása. Beszédét, írásmagyarázatát Máté evangélista nem írja le, de Lukács evangéliumából tudjuk, hogy arról tanít, hogy az ő személyében teljesedtek be a messiásról szóló prófétai jövendölések. Máté megelégszik azzal, hogy tanításának hatását rögzíti: a hallgatóság elcsodálkozott Jézus bölcsességén. Ez a csodálkozás azonban nem feltétlenül jelenti bölcsességének vagy isteni erejének elismerését, hanem inkább értetlenség a názáretiek részéről. Nem értik, hogy az a Jézus, aki az ő körükben nőtt fel, s akinek jól ismerik családját, hogyan képes ilyen újszerű módon tanítani. Csodálkozásuk végül botránkozásba fordul. Az ő elképzeléseikbe éppen Jézusról és családjáról való korábbi ismereteik miatt nem fér bele az, hogy ő a Messiás. 
Az evangélista keserűen jegyzi meg, hogy hitetlenségük miatt Jézus nem tudott körükben csodákat tenni. A csoda minden esetben Isten irgalmának megnyilvánulása az ember életében, de aki hitetlenül elutasítja Isten küldöttét, annak a javára nem történik csoda.