2016. november 18. – Péntek

Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).

Lk 19,45-48

Elmélkedés:

Lukács evangélista egészen röviden írja le a templom megtisztításának, a kereskedők kiűzésének eseményét. Figyelmünket elsősorban nem e prófétai cselekedetre akarja irányítani, hanem arra, hogy Jézus mintegy birtokba veszi a templomot, Atyjának házát, és tanítani kezd ezen a helyen.
Nem csak időnként, hanem minden nap eljön a templomba, amely immár találkozóhely lesz azokkal, akik hallgatni akarják őt. A fogadtatás kettős. A nép odaadó figyelemmel hallgatja őt. Vándorútja során is tömegek keresték őt, mert felismerték újszerű tanításában Isten üzenetét és örömhírét. Most a jeruzsálemi templomba is sokan érkeznek, hogy hallhassák őt. Fellépése nem csak a közelgő ünnep miatt felemelő, hanem azért is, mert egyedül ő méltó arra, hogy ezen a szent helyen Isten üzenetét közvetítse.
A hallgatóság körében jelen vannak az írástudók, a törvénytudók, a vallási vezetők is. Ők más lelkülettel hallgatják. Ők eltűrték az Isten házában a kereskedést. Nem értik vagy nem akarják érteni az Úr jelképes cselekedetét, nem értenek egyet tanításával, ezért szembefordulnak vele, az életére törnek.
Ha igaz bűnbánattal megtisztítjuk lelkünket, azaz eltávolítunk belőle mindent, ami beszennyezi, s ami gátol bennünket az üdvösség útján, akkor képesek leszünk arra, hogy odaadó figyelemmel hallgassuk Jézust, aki előttünk is feltárja az üdvözítő örömhírt.