2020. január 3. – Péntek

Evangélium

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.” János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
Jn 1,29-34

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumi részletben Keresztelő János önmagáról, saját küldetéséről szóló vallomását olvastuk, a maiban pedig ugyanő Jézusról tanúskodik. János önmagáról tagadó, negatív formában beszélt: „Nem én vagyok a Messiás.” Majd az újabb kérdésekre kijelenti, hogy nem ő Illés és prófétának sem tekinti magát. Jézusra vonatkozóan már pozitív tartalmú állításokat fogalmaz meg. „Isten bárányának” nevezi őt, amely jelképes kifejezés arra utal, hogy Jézus a kereszten feláldozza magát, áldozati bárányként adja oda életét az Atyának. Áldozatával eltörli az emberek bűnét.
János tanúságtételében olyan elemeket találunk, amelyek számunkra, hívő emberek számára világosak. Túl azon, hogy Jézus, az ártatlan áldozati bárány önfeláldozásával megszerzi az emberek számára a megváltást, a bűntől való szabadulást, szó van még itt a Szentlélekről, aki leszáll Jézusra és megerősíti őt küldetésében. Jelentős még az a kijelentés, amit a Keresztelő tanúságtétele csúcspontjának is nevezhetünk: „Ő az Isten Fia!” A kérdezők, a zsidó papok és leviták, még ezen sem ütköznek meg, nem kezdenek el tiltakozni, nincs felháborodás a részükről, mégpedig azért, mert nem értik, hit nélkül nem érthetik e szavakat.
A későbbiekben, Jézus tanítása alkalmával is megfigyelhetjük azt, hogy a kinyilatkoztatott igazságok csak hittel érthetők meg. Aki hit nélkül hallgatja azokat, számára homályban marad annak igazi értelme.