2020. május 15. – Péntek

Evangélium

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,12-17

Elmélkedés

Isten a szeretet, ő minden szeretet forrása. Az ő szeretete elsősorban Jézus személyén árad ki felénk, emberek felé. A folyamat, a szeretet áradása ezzel még nem ér véget. Az Istentől kapott szeretetet tovább kell sugároznunk embertársaink felé. Erre kapunk felszólítást a mai evangéliumban, amikor Jézus ezt mondja: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!” Talán meglep minket a szóhasználat, hogy parancsba adja ezt az Úr, mert kissé idegenkedünk a parancsok teljesítésétől. Sok mindent megteszünk szívességből vagy szívesen, de parancsszóra nem szívesen engedelmeskedünk. Hogyan kell ezt értenünk? Jézus parancsa nem kényszer, aminek ne tudnánk ellenállni. Bizonyára azért használja a parancs szót a szeretet gyakorlásával kapcsolatban, hogy nyomatékosítsa kérését. A szeretet nem csupán egy lehetőség számunkra, hanem olyan kötelesség, amivel Jézushoz tartozásunkat bizonyítjuk.
A szeretet nem belőlünk fakad, hanem Istenből. A szeretet nem jellemünkből vagy neveltetésünkből fakadó jó tulajdonság, hanem Istentől kapott ajándék, kegyelemből kapott éltető erő. Az igazi szeretet önmagáról megfeledkezve fordul a másik személy felé, önmagát adja oda, áldozza a másik személyért. Tanuljuk meg Jézustól a mindent feláldozni kész szeretetet!