2020. november 20. – Péntek

Evangélium

Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).
Lk 19,45-48

Elmélkedés

A jeruzsálemi templomhoz érkezve, annak előudvarában Jézus kereskedőket talál, akiktől az áldozatbemutatáshoz szükséges állatokat vásárolták meg a zarándokok. Jézus azonban azt gondolja, hogy ennek itt, az Isten házában semmi helye. Isten Fiaként birtokba veszi az Atya házát és megtisztítja azt mindattól, ami méltatlan az imádás és tisztelet e helyéhez. Jézus mintegy védelmébe veszi Isten házát, eltávolít onnan mindent, aminek nincs ott helye, s újra átadja azt eredeti rendeltetésének, tudniillik annak, hogy ott az Istent imádják és tiszteljék. Cselekedetével, a kereskedők kiűzésével egyértelművé teszi, hogy a templom szent hely, a vallásos emberek istentiszteletének helye, ahol semmi keresnivalója nincs semmiféle gazdasági vagy kereskedelmi tevékenységnek.
Cselekedete után a következőt mondja: „Bárcsak felismernéd, ami üdvösségedre szolgál!” Figyelmeztetése egyrészt Jeruzsálem lakóinak, másrészt nekünk is szól.
Jó volna, ha földi életünk minden napján gondolnánk arra, ami halálunk után következik. Jó volna, ha életünk minden cselekedetében és döntésében szerepelne az üdvösség szempontja, s csak olyan dolgokat tennénk, ami közelebb segít minket ahhoz, hogy eljussunk az örök üdvösségre. Miközben végezzük munkánkat és teljesítjük kötelességeinket, ez legyen életünk legfőbb irányultsága és szándéka! Kérjük a Szentlelket, hogy mutassa meg nekünk mindazt, ami üdvösségünkhöz szükséges!