2020. november 27. – Péntek

Evangélium

Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.”
Lk 21,29-33

Elmélkedés

Felismerjük-e Isten cselekedeteit a történelem folyamán? Észrevesszük-e Isten jelenlétét az életünkben? Isten minden időben mutat számunkra jeleket, „lábnyomait” észrevehetjük a világban, a természetben, az eseményekben, az emberi életekben. A mai evangéliumban egy fügefa képét használja arra, hogy az „idők jeleire” hívja fel figyelmünket. A fügefa friss hajtása azt jelzi, hogy közeledik a nyár.
„Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak” (Lk 21,33) – mondja Jézus. Nem csupán arra vonatkozhat ez a kijelentés, hogy a világ elmúlása után is igazság marad az ő tanítása, hanem arra is, hogy ebben a világban minden kor embere számára érvényes és időszerű a krisztusi tanítás. Jézus tanításának hallgatására és megtartására azért van szükségünk, mert ezek az örök élet igéi minden ember számára. Aki megszívleli mindazt, amit Jézus tanít, és meg is valósítja, az valóban az örök élet és a mennyei Atya felé vezető úton jár. Vannak, akik nem hallgatják szívesen Jézust, és letérnek erről az útról. A tanítás elfogadása vagy elutasítása, illetve annak megvalósítása vagy elvetése döntő fontosságú számunkra az üdvösség elnyerése szempontjából.
Jézus Krisztus tanítása soha nem veszti érvényét. Krisztus igazsága örök. Olyan igazság, amely örökérvényű és minden korban meghatározza a krisztusi életformát. Mindig lesznek olyanok, akik hirdetik, hallgatják és megtartják Jézus szavait.