2021. december 10. – Péntek

Evangélium

Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.”
Mt 11,16-19

Elmélkedés

Bizonyára egy korabeli gyermekjáték mondókáját idézhette Jézus ezekkel a szavakkal: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok” (Mt 11,17). A talányos kijelentés egyaránt vonatkozhat Keresztelő Jánosra és Jézusra is, illetve az ő küldetésük eredményére. Keresztelő János a prófétákra jellemző határozottsággal és keménységgel lépett fel. Feladata az volt, hogy a Messiás előhírnökeként bűnbánatot hirdessen. Sokan hallgattak rá, de akadtak olyanok is, akik szívük keménysége miatt nem ismerték fel személyében az Isten emberét és nem fogadták el, hogy általa Isten figyelmezteti őket. Mondhatjuk, hogy ők voltak azok, akiket nem lehetett könnyekre, a bűnbánat könnyeire fakasztani.
Kortársait Jézus azokhoz a korábbi nemzedékekhez hasonlítja, akik elutasították a prófétákat, és kételkedve fogadták mindazt, amit általuk Isten üzent népének. Az ő szava, beszédstílusa sokkal szelídebb volt a próféták és Keresztelő János szavainál. Tanítása igazi örömhírként hangzott, de mégsem fogadta el mindenki ezt a szabadságot hozó, a lelket felemelő tanítást.
Vajon én hogyan fogadnám őt? Az nem járható út, hogy semmi sem tetszik és semmit nem tekintek életet irányító igazságnak. Az sem járható út, hogy semmilyen isteni jelet nem fogadok el. Az egyetlen járható út, hogy Jézus személyében felismerem a mennyei Atya küldöttét, a Megváltót.