2017. augusztus 4. - Péntek

   Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott
   tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla:
   "Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia
   ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az
   (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is?
   Honnét vette hát mindezt?" És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így
   szólt: "Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és
   otthonában." Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.
   Mt 13,54-58
   Elmélkedés:
   A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus nem tud csodákat tenni
   Názáret városában, mert az ott lakók hitetlenül fogadták, amikor a
   zsinagógában tanítani kezdett. Arról a városról van tehát szó, ahová az
   egyiptomi tartózkodás után a Szent Család visszatért, s ahol Jézus
   gyermekkorát és ifjúságának éveit töltötte egészen nyilvános
   működésének megkezdéséig, azaz mintegy harminc éves koráig. A
   názáretiek azt gondolták, hogy jól ismerik Jézust, hiszen
   gyermekkorától fogva közöttük nőtt fel. Amikor mostani fellépésekor
   olyan dolgokat tanít nekik, amire nem számítottak, hitetlenkedve
   csodálkoznak szavain. S amikor hallják a másik városokban általa tett
   csodákat, akkor meglepődnek, majd megbotránkoznak, mert emberi
   elvárásaik szűk keretébe nem fér bele Jézus. Csak az embert ismerik, de
   nem ismerik fel Jézusban az Istent, aki isteni erejével rendkívüli
   tettekre képes. Ha hiszek Jézus istenségében, nagy csodák történnek
   velem is.
   A názáretiek hitetlensége és elutasítása előrevetíti Jézus sorsát.
   Elítéléséhez és kereszthalálához az vezetett, hogy nem ismerték fel
   személyében az Atya küldöttét, a Megváltót. Isten egy ideig engedi,
   hogy az ember átadja magát a hitetlenségnek, az engedetlenségnek, a
   gonoszságnak. A végső szó, a végső ítélet azonban Istené.