2018. március 9. - Péntek

   Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: "Melyik az első a
   parancsok közül?" Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael! Az
   Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes
   szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A
   második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél
   nincs nagyobb parancsolat."
   Az írástudó erre azt válaszolta: "Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő
   az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
   szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni,
   embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér
   minden égő- vagy véres áldozatnál."
   Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: "Nem jársz messze Isten
   országától." Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
   Mk 12,28b-34
   Elmélkedés:
   Jézus korában több száz törvény szabályozta a vallási és társadalmi
   életet, az emberek Istennel és egymással való kapcsolatát. A törvények
   szövevényes rendszerében való kiigazodás nem volt egyszerű feladat még
   egy tanult írástudó számára sem. A különféle tanító iskolák között
   mindennaposak lehettek a beszélgetések és olykor viták arról, hogy az
   egyes törvényeknek mi a helyes értelme, hogyan kell azokat megtartani.
   Talán egy ilyen beszélgetésbe akarják Jézust bevonni vagy csak
   egyszerűen az ő véleményére kíváncsiak, amikor megkérdezik tőle:
   "Melyik az első a parancsok közül?"
   A válaszban az Úr nem egyet, hanem két törvényt említ, az Isten iránti
   szeretetet és az embertárs iránti szeretet parancsát, amely kettő
   véleménye szerint szorosan összetartozik, és ebben az összekapcsolásban
   rejlik a felelet újdonsága. Isten szeretete nélkül nem tudja senki
   önzetlenül szeretni felebarátját sem. A felebaráti szeretet pedig
   elveszíti alapját, ha annak forrása nem az Isten iránti szeretet. E
   törvényt, a szeretet parancsát Isten minden ember szívébe beleírta.
   Ahogyan Isten minden tevékenységét a szeretet vezérli, beleértve a
   teremtést, a megváltást és az emberek megszentelését, ugyanígy az
   embernek is mindent szeretetből kell tennie, azaz teremtményi
   mivoltának elismerése, a megváltás elfogadása és az életszentségre való
   törekvése is egyedül Isten iránti szeretetből fakad.