2018. április 6. - Péntek

   Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
   Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
   Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel,
   Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt
   hozzájuk: "Elmegyek halászni." "Mi is veled megyünk" - felelték.
   Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
   Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem
   ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs
   valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték. Erre azt mondta nekik:
   "Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok."
   Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól. Erre az a
   tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint
   Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert
   neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a
   bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
   parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
   parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt
   nekik: "Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter
   visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal,
   szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el
   a háló. Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki
   sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus
   fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a
   harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent
   tanítványainak
   Jn 21,1-14
   Elmélkedés:
   Az elmúlt napok evangéliumi szakaszai azt bizonyították, hogy mindenki
   lépésről lépésre halad a hit útján. Nincs itt nagy rohanás vagy
   sietség, mindenki végigjárja a maga útját annak felismeréséig, hogy mi
   lesz a küldetése mostantól. A mai evangéliumi jelenet is ebbe a vonalba
   tartozik.
   Péter és társai halászni indulnak. Nem volna ebben semmi különös,
   hiszen halászok voltak, ez volt a mesterségük. De mégis különös ez a
   viselkedés, hiszen három évvel korábban Jézus azt kérte tőlük, hogy
   hagyják abba a halászatot és legyenek a tanítványai. Ők akkor szó
   nélkül engedelmeskedtek neki, azonnal elhagytak mindent. Az elmúlt
   három évben legfeljebb azért ültek hajóba, hogy átkeljenek a
   Genezáreti-tengeren, de halászhálót biztosan nem vettek a kezükbe. Most
   azt gondolják, hogy Krisztus meghalt, tehát az ő feladatuk is véget
   ért. Mesterük meghalt, ők tehát már nem tanítványok, nincs más
   választásuk, mint hogy visszatérjenek ahhoz a munkához, mivel
   meghívásuk előtt keresték kenyerüket.
   Jézus megjelenése és a csodálatos halfogás ráébreszti őket új
   hivatásukra, új küldetésükre. Először nem ismerik fel, hogy Jézus az,
   de a csoda felnyitja szemüket, felébreszti bennük a hitet. Nem a
   halászat az ő feladatuk, hanem az, hogy tanúságot tegyenek Krisztus
   haláláról és feltámadásáról.