2018. április 27. - Péntek

   Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Ne nyugtalankodjék a
   szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában
   sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: "Elmegyek, és helyet
   készítek nektek?" Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét
   eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én
   vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!" Ekkor Tamás így
   szólt: "Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az
   utat?" Jézus ezt felelte: "Én vagyok az út, az igazság és az élet.
   Senki sem juthat el az Atyához, csak általam."
   Jn 14,1-6
   Elmélkedés:
   "Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6) - olvassuk Jézus
   szavait a mai evangéliumban. Az Egyház a kezdetek óta hittel vallja,
   hogy egyedül Jézus az út, aki elvezet minden embert az Atyához, ő az
   igazság, aki szabaddá tesz minket és ő az élet, aki örömre gyújtja
   szívünket.
   Az evangéliumokban szereplő személyek különféle utakon járnak. Egyszer
   a lelkes hit útján, máskor a hitetlenség útján. Egyszer a hegyekre
   (lelki magaslatokra), máskor a kietlen pusztaságba (lelki szárazság)
   vezető utakon. Néha az Úr egyenes útjain, máskor messze eltávolodva
   attól. Az életre vezető keskeny ösvényt csak kevesen választják, mert a
   többség a pusztulás széles útján jár. Az emberek bejárják a városok
   kövezett utcáit és a falvakba vezető poros utakat.
   Eközben Jézus is nagy utat járt be. Ő mindig a maga útját járta. Az
   emberekhez vezető utat, amely egyúttal az Atyához is vezetett. Járta a
   keresztutat, amely a dicsőséges feltámadás felé vezető út volt számára.
   És Jézus, aki azt mondta magáról, hogy ő az út, újra és újra útnak
   indul napjainkban, hogy meghívjon minket: legyünk útitársai az Atya
   felé vezető úton! Elindulok-e Jézussal? Engedem-e, hogy a hit útján
   vezessen? Szeretném-e, hogy az Atyához vezessen?