2018. június 1. - Péntek

   Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe,
   fölment a templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel
   már esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába. Amikor
   másnap eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy
   zöldellő fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt.
   De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el
   a fügeérés ideje. Ekkor így szólt: "Senki se egyék rólad gyümölcsöt
   soha többé!" Tanítványai is hallották ezt.
   Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte
   kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait
   és a galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg,
   hogy bármit is keresztülvigyen a templom területén. Azután
   megmagyarázta: "Hát nem azt tanítja az Írás: "Az én házamat minden nép
   az imádság házának nevezi majd?" Ti pedig rablók barlangjává tettétek."
   Amikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak,
   miképpen okozzák vesztét. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép
   lelkesedett tanításáért. Amikor beesteledett, Jézus tanítványaival
   együtt elhagyta a várost.
   Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy
   tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt
   hozzá: "Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!" Jézus
   ezt válaszolta nekik: "Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha
   valaki azt mondja a hegynek: "Emelkedjél föl, és vesd magad a
   tengerbe", és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond,
   megtörténik, az valóban úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek
   imádsággal, higgyétek, hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor
   pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg annak, akire nehezteltek,
   hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem
   bocsátotok meg egymásnak, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket."
   Mk 11,11-26
   Elmélkedés:
   Útja során Jézus megérkezik Jeruzsálembe. Ettől kezdve Márk evangélista
   napról napra írja le az eseményeket. Az első nap történését, az
   ünnepélyes bevonulást (vö. Mk 11,1-10) virágvasárnap olvastuk. A mai
   evangélium a második és a harmadik napon történteket mondja el. Két
   jelképes cselekedetről olvasunk. A leírás középpontjában a templom
   megtisztítása, a kereskedők kiűzése áll. Felületes szemlélő könnyen
   gondolja, hogy egy indulatos személy erőszakkal rendet akar tenni,
   pedig valójában másról van szó. Jézus, aki a mennyei Atyának a Fia,
   birtokba veszi a templomot, azaz a mennyei Atya lakóhelyét. Ő itt
   otthon van, ez az ő Atyjának a háza, neki itt joga van megmondani, hogy
   helyénvaló-e a kereskedők jelenléte vagy sem. Előző nap Jézus már itt
   volt a templomban és "mindent szemügyre vett." Nem hirtelen
   felindulásból cselekszik, hanem "aludt rá egyet." A mi Urunk prófétai
   jelet mutat, visszaadja eredeti rendeltetésére, az istentisztelet
   céljára a templomot.
   A templom megtisztítását a fügefával történtek foglalják keretbe. A
   fügefa, amelyről reggel kijelentette: "Senki se egyék rólad gyümölcsöt
   soha többé!", estére elszáradt. Nem haragról, önkényeskedésről vagy
   hatalmi visszaélésről van szó, hanem szintén egy jelről. A Bibliában az
   ítéletkor kivágott fa vagy szőlő azokat jelképezi, akik nem termik az
   igazság gyümölcseit, nem teljesítik Isten törvényeit. Eljött tehát az
   isteni ítélet ideje, amelynek végrehajtója az Úr.