2018. június 15. - Péntek

   Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: "Hallottátok a
   parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki
   bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb
   szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész
   egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb
   kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha
   egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És
   ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig
   azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét - kivéve hűtlenség esetét
   -, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi
   feleségül, házasságtörést követ el."
   Mt 5,27-32
   Elmélkedés:
   A régi törvényről és az új parancsról szóló sorozat második elemeként a
   családi életet, a házasságot védelmező törvényről olvasunk a mai
   evangéliumban. Jézus most is idézi a Mózes idejéből származó régi
   törvényt: "Ne törj házasságot!" Majd pedig rögtön hozzáteszi saját
   törvénymagyarázatát: "Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös
   vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele." E mondásához
   szorosan kapcsolódik harmadikként a válás esete, amellyel kapcsolatban
   kijelenti, hogy már az is házasságtörést követ el, aki válólevéllel
   elbocsátja feleségét.
   Miként az emberi élet védelmével kapcsolatban, itt is láthatjuk, hogy
   Jézus értelmezése szerint a bűn jóval korábban keletkezik, mint egy
   konkrét bűnös cselekedet. A házasságtörést, a házastárshoz való
   hűtlenséget egészen biztosan minden esetben bűnös gondolatok, bűnös
   vágyak előzik meg. És aki ezen a ponton nem tud parancsolni önmagának,
   nem tudja megfékezni bűnös vágyait, az egyre jobban elmerül ezekben a
   vágyakban. A házasságtörés nem hirtelen és váratlanul következik be,
   hanem a helytelen vágyak és kívánságok hosszabb időn keresztüli
   folyamatos táplálásának a következménye. A külső tettben megnyilvánuló
   bűnt csak az képes elkerülni, aki előzőleg uralkodni tudott benső
   vágyain.
   Ezt követően Jézus nagyon erős szóhasználattal, úgynevezett "túlzó
   mondásokkal" igyekszik érzékeltetni, hogy mekkora veszélyt jelent az
   ember számára a bűn. Nem a végtagok levágására, nem öncsonkításra
   buzdít, hanem azt hangsúlyozza, hogy a bűn elkerülése és a jó követése
   érdekében mindent meg kell tennünk.