2018. június 27. - Szerda, Szent László király

   Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
   hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy
   törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
   "Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
   "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
   egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
   ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson
   nyugszik az egész törvény és a próféták."
   Mt 22,34-40
   Elmélkedés:
   Szent László király mai ünnepén arról olvasunk az evangéliumban, hogy
   valaki a legfőbb parancsról kérdezi Jézust. A korabeli zsidó vallási
   csoportok tagjai között szinte mindennapos lehetett a kérdés, amely sok
   beszélgetést, vitát eredményezett. A vallási csoportok és tanító
   iskolák sorrendet igyekeztek felállítani a számos törvény között,
   megpróbálták meghatározni, hogy melyik a fontosabb és melyik a
   jelentéktelenebb, melyik parancs megtartása élvez előnyt a másikkal
   szemben, ha egy élethelyzetben többet is lehetne alkalmazni.
   A Jézushoz forduló törvénytudót sajnos nem a helyes törvényértelmezés
   szándéka vezette, hanem Máté evangélista megjegyzése szerint
   "alattomos" szándék, azaz próbára akarta tenni Jézust.
   Amikor a mi Urunk válaszában az Isten iránti szeretetet és a felebaráti
   szeretetet nevezi a legfőbb törvénynek, akkor látszólag semmi újat nem
   mond, hiszen mindkét parancsot jól ismerte minden vallásos zsidó. Az
   újdonság abban áll, hogy egymás mellé helyezte ezt a kettőt. Nincs
   tehát két főparancs, hanem csak egy, mégpedig a szeretet törvénye,
   amely két irányban nyilvánul meg, Isten felé és az embertárs felé. Az
   igazi istenszeretet a felebaráti szeretetben ölt testet, a felebaráti
   szeretet alapja pedig az Isten iránti szeretet.