2019. január 30. – Szerda

Evangélium

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik. Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!” 
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.” 
Mk 4,1-20

Elmélkedés

Jézus beszédstílusának, tanításának jellemzője, hogy gyakran és szívesen alkalmaz példabeszédeket. Olyan hasonlatok ezek, amelyek a természetből, a mindennapi életből, az emberek mindennapi tevékenységéből merítik témájukat, s éppen ezért egyrészt nagyon közel állnak a hallgatóság gondolatvilágához, másrészt könnyen érthetőek. A példázatok megragadják a hallgatóság figyelmét, s rögtön gondolkodásra késztetnek, illetve arra, hogy mindenki a saját életére vonatkoztassa a hallott tanítás mondanivalóját, üzenetét. Ugyanakkor ez a mondanivaló nincs minden esetben egyértelműen kimondva, azaz a példázatok meglehetősen talányosak és nyitottak, elgondolkodásra ösztönzik a hallgatót. 
E sajátosságok miatt Jézus példabeszédei különösen is alkalmasak arra, hogy bemutassák Isten országát és annak titokzatos növekedését. Erről szól a magvető munkáját bemutató példázat a mai evangéliumban, amelyhez ajándékként kapjuk Jézus magyarázatát is. A kicsiny mag elvetése, az egyáltalán nem látványos kezdet a jövőben szembetűnő növekedéshez és sokszoros beteljesedéshez vezet. Az Úr tanítása nap mint nap kicsiny magként hull szívünkbe, amely idővel növekedésnek indul és keresztény életünk jócselekedeteiben teljesedik be. 
Meghallgatom-e Jézus tanítását? Befogadom-e szívembe? Akarok-e bőséges termést hozni, hogy ezáltal növekedjen Isten országa?