2020. június 24. – Szerda, Keresztelő Szent János születése

Evangélium

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80

Elmélkedés

Egyházunk a mai napon Keresztelő Szent János születését ünnepli, aki a Megváltó előhírnöke volt. Szent Lukács evangélista művének elején Jézus születésével párhuzamba állítva beszéli el Keresztelő János születésének hírüladását és születését. Ez utóbbiról olvasunk a mai evangéliumban. János szülei, Zakariás és Erzsébet már idősek voltak, ezért nem gondolhattak arra, hogy gyermekük fog születni. Amikor az Isten angyala megjelenik Zakariásnak templomi szolgálata közben, és hírül hozza neki, hogy a mindenható Isten gyermekkel áldja meg házasságukat, ő nem hisz az isteni üzenetnek, ezért büntetésül hitetlenségéért megnémul. Hangját csak a gyermek születésekor, az isteni ígéret beteljesülésekor nyeri vissza, és hangos szóval magasztalja Istent.
Mi lesz ebből a gyermekből? – kérdezik a rokonok, akik jelen vannak János születésekor és látják a csodás körülményeket. Isteni jelnek tartják Zakariás megnémulását, majd némaságának megszűnését. E jel alapján úgy gondolják, hogy az Úr a most született gyermekkel van és különleges terve lehet vele. Azt érzik, hogy talán előkészít valamit Isten, és a gyermek születésével különleges idő érkezett el az üdvtörténetben. János születése tehát várakozást teremt, s előkészíti Jézus születését.
Érdemes hinnünk abban, hogy Isten akaratából jövünk a világra, neki köszönhetjük az életet és terve van velünk.