2020. július 29. – Szerda

Evangélium

Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.
Mt 13,44-46

Elmélkedés

Két hasonlatot olvasunk a mai evangéliumban az Isten országáról, amelyeket rövidségük miatt túlzás volna példabeszédnek nevezni. A két mondás üzenete tulajdonképpen ugyanaz. A szántóföldön dolgozó ember mindenét eladja, hogy meg tudja vásárolni a kincset rejtő földet, a kereskedő szintén mindenét pénzzé teszi, hogy meg tudja vásárolni az igazgyöngyöt.
Életünk értelme, hogy valami értékeset találjunk. Nem a birtoklás vágya vagy kapzsiság hajt bennünket, hanem az, hogy valami valóban értelmeset és értékeset hozzunk létre életünk folyamán. Keresésünk során fenyeget minket egy komoly veszély, amiről ha megfeledkezünk, akkor életünk végéig feleslegesen keresünk. Arra gondolok, hogy elmegyünk az igazi érték mellett úgy, hogy észre se vesszük vagy ha észrevesszük, akkor nem ismerjük fel, hogy tulajdonképpen ezt keressük. Fel kell ismernünk az értékeset! Talán az is lényeges lehet, hogy az értékelést ne bízzuk másra, mert másoknak az ítélete sokszor félrevezet minket. Mennyi dolog után szaladnak a tömegek, csupán azért, mert ez a divat, ez a felkapott, most mindenki ezt keresi. Az igazán értékes dolgokat, amelyek boldoggá teszik az életünket, úgy találhatjuk meg, ha kiállunk a tömegek sodrásából és a magunk útját járjuk.
Biztos, hogy nem az a legértékesebb, amit ingyen vagy leértékelve kínálnak. Az értékes dolgokért, főként a lelki kincsekért áldozatokat kell hoznunk, fáradoznunk kell értük.