2020. október 21. – Szerda

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: „Uram bizonyára késni fog”, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Lk 12,39-48

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban már szó volt az éberségről, a felkészültségről. Ez a gondolat folytatódik a mai részben is, amely az éjszaka érkező tolvajról szól. A ház gazdájának ébernek kell lennie, különben kifosztják, de nem csak vagyona, hanem akár az élete is veszélybe kerülhet. A tolvaj nem jön meghívásra és nem jelenti be előre érkezését. Akkor járhat csak sikerrel, ha nem számítanak jövetelére. A példa tehát az ember személyes felelősségét emeli ki. Jézus azt feltételezi, hogy a váratlanság, az időpont ismeretének hiánya arra készteti, arra ösztönzi a hívőket, a közösség tagjait, hogy állandó készületben legyenek. E feltételezés helyes, de csak a felelősségteljesen gondolkodók esetében. A felelőtlen ember könnyelműen megfeledkezik a várakozásról, az Úr eljöveteléről, amely általa nem várt időben következik be.
További ösztönző erő lehet a Jézus által megígért jutalom. A hazaérkező úr valóban nagylelkűnek bizonyul azokkal szemben, akik felkészülten várták őt. Ugyanígy Isten nagylelkűségére számíthatunk, ha megfogadjuk Jézus ajánlását, és nem engedjük kialudni lelkünk világító mécsesét. Isten megjutalmazza hűségünket. Ne engedjük el a fülünk mellett Jézus figyelmeztető szavait, mert ezzel saját üdvösségünket kockáztatjuk.