2021. március 31. – Nagyszerda

Evangélium

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”
Mt 26,14-25

Elmélkedés

A mai evangélium három mozzanatot kapcsol össze: Júdás árulását, az utolsó vacsora előkészítését és magát az utolsó vacsorát. Úgy tűnik, hogy ezen a helyen az utolsó vacsora csak Júdás miatt kerül megemlítésre, nincs ugyanis itt leírva sem Jézus búcsúbeszéde, sem a lábmosás, sem pedig az Oltáriszentség alapítása. Ezen a helyen Máté evangélista Júdás szerepét mutatja be, az utolsó vacsorán ugyanis kiderül, hogy ő az áruló. Jézus ezt mondja: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Ne gondoljuk, hogy csak Júdást ütötte szíven ez a kijelentés! Egészen biztos, hogy a többi tizenegy apostol is elgondolkodott azon, amit a Mester mondott. Ezért kérdezik egymás után: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Túlzás volna azt állítani, hogy bárkiből lehet áruló, de aki túlzottan magabiztos, azt könnyen elfordítja Istentől, az igazság és a hit útjától a gonosz lélek, a kísértő.
Nekem is oda kell állnom Jézus elé és meg kell kérdeznem: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Bűneinket, helytelen szándékainkat elrejthetjük az emberek elől, de Isten elől nem. Jézus jól tudja, hogy mi lakik a szívünkben, milyen gondolatok járnak a fejünkben, milyen cselekedetekre készülünk. Az ő tekintete képes minket megállítani a bűn útján. Az ő szeretete képes minket úgy átalakítani, hogy neki adjuk, neki áldozzuk az életünket.