2022. június 15. – Szerda

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.”
Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés

A hegyi beszéd mai részében a vallásosság három jellegzetes cselekedetéről, az adományozásról (alamizsnálkodás), az imádságról és a böjtölésről olvasunk. E három dologról a nagyböjt folyamán részletesen is elmélkedtünk. Ma ezek közös alapját keressük. Ahogyan Jézus megújítja a törvényt, most új alapokra helyezi az Istennel való kapcsolat e tetteit. Szavai szerint nem a külsőségek megtartása a fontos, hanem a szív szándéka. A jócselekedeteket, az alamizsnaadást, az imádságot és a böjtölést nem azért kell megtenni, hogy az emberek tetszését elnyerjük, hanem Isten iránti szeretetből. Sajnos könnyen abba a hibába eshetünk, hogy mégis az emberek elismerését keressük velük.
Ezt nevezzük a vallásos szóhasználatban képmutatásnak. A képmutató ember a külsőségekre figyel, de viselkedése mögött nincs meg a helyes szándék, azaz nem lelke üdvössége vagy a másik ember iránt érzett segítőkész szeretet motiválja. Amikor valakit adománnyal segítünk, akkor nem az ő elismeréséért tesszük ezt, hanem Isten kedvéért, akinek mindent köszönhetünk. Az imádsággal szintén segíthetünk másokat, ugyanakkor az mégis Istennek szól. Hasznos lehet számomra, ha a naponta végzett lelkiismeretvizsgálat során szándékaim mélyére tekintek.
Helyes-e és Istennek tetsző-e mindaz, ami szívemben megszületik?