2022. november 2. – Szerda, Halottak napja

Evangélium

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak.”
Jn 5,24-29

Elmélkedés

Amikor megszületünk, az édesanyánk kezébe adnak minket. Hónapokon, éveken át vagyunk anyánk karjaiban. Később, ahogy növekszünk és az ő karja gyengül, anyánk egyre ritkábban, aztán már egyáltalán nem emel fel minket. Ezután még bizonyos helyzetekben kezével megfog, védelmez, de ez sem tart örökké, eljön az az idő, amikor elenged minket. Édesanyánk keze mellett egy másik „kéz” is elkísér minket születésünktől az emberi élet másik végéig. Ahogyan valaki elfogadja a halált, abból jól látszik, hogy kinek a gyermeke, kinek a kezébe helyezi önmagát.
Az élet nem csak jó dolgokat hoz számunkra, hanem rosszakat is. Az egyik nap jót, a másik rosszat. Az egyik nap egészséget, a másik nap betegséget. Az egyik nevetést, a másik sírást. Az egyik örömöt, a másik szomorúságot. Az egyik boldogságot, a másik fájdalmat és csalódást. Lelki alkatunktól függően könnyebben vagy nehezebben tanuljuk meg, hogyan nézzünk szembe a rosszal, hogyan viselkedjünk olyan helyzetekben, amelyek nyomasztóak, és hogyan felejtsük el idővel a rossz emlékeket. Amíg fiatalok vagyunk, reménnyel és bátorsággal tekintünk a jövőbe, aztán mire megöregszünk, már szinte csak a múltunkból, az emlékeinkből élünk.
Ma, amikor elhunyt szeretteinkre emlékezünk és értük imádkozunk, az evangélium üzenete az örök életre irányítja figyelmünket: „Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van” – mondja Jézus. Szava bátorítás számunkra és azt a reményt ébreszti bennünk, hogy érdemes földi életünk idején Isten mellett döntenünk, mert akkor a túlvilágon is vele fogunk örökké élni. Hisszük, hogy Isten kezében van életünk és az ő kezébe kerülünk halálunk pillanatában, mert az ő gyermekei vagyunk.