2023. április 19. – Szerda

Evangélium

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”
Jn 3,16-21

Elmélkedés

Ha csak egyetlen mondatot tartanánk meg az evangéliumból, bizonyára sokan választanánk a következőt: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
A megváltás forrása Isten irántunk való szeretete. A megváltás művében minden értünk, a mi üdvösségünkért történt. Erről a szeretetről tanított Jézust, ezt tanúsította halálával, és ezzel az irgalmas szeretettel találkozunk majd reményünk szerint a halál után az örök életben.
A megváltás csoda, az isteni szeretet csodája, amellyel a mennyei Atya egyszülött Fiát adta a világnak, aki a keresztfán feláldozta életét az emberek megváltása érdekében. Jézus életének felajánlása és feláldozása az Atyának, új életet hoz számára a feltámadásban, amely az Atya cselekedete. Aki hisz Krisztus feltámadásában és készen áll, hogy felajánlja életét Istennek, az számít arra, hogy feltámad az örök életre. A húsvét titkát szemlélve megértjük, hogy minden értünk egykor történt. Jézus értünk szenvedett és értünk halt meg, hogy megváltson minket bűneinktől. A mi üdvösségünkért támadt fel a halálból (támasztotta fel őt az Atya a halálból), hogy a benne való hit által elnyerjük az örök életet. A hit nem kényszer senki számára, amit kötelezően választanunk kell, hanem ajándékot, Isten ajándékot, amit elfogadva teljessé és értékessé válik életünk.
Elfogadom-e, hogy Isten teljessé tegye az életemet a hit által?