2017. július 5. - Szerda

   Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két
   ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak
   elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A
   megszállottak kiáltozni kezdtek: "Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért
   jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?" Tőlük távol nagy
   sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: "Ha kiűzöl
   minket, küldj a sertéskondába." Erre ezt mondta nekik: "Menjetek!" Azok
   ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a
   meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. A kanászok elfutottak,
   bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a
   megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és
   amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.
   Mt 8,28-34
   Elmélkedés:
   A tengeri vihar lecsendesítésének természeti csodáját követően Jézus
   gonosz lelkeket űz ki két emberből, s ezzel azt bizonyítja, hogy
   hatalma van felettük. Jézus azonnal felismeri, hogy kivel áll szemben,
   s rögtön tudja, hogy miként kell cselekednie. Egyetlen szavával
   szabadítja meg a két megszállottat a bennük lakó gonosztól. Az Urat az
   indítja erre a cselekvésre, hogy az embert az üdvösségre segítse, a
   gonosz lélek ugyanis éppen ezt szeretné megakadályozni. Segítsége
   minden embernek szól, s mindenkit az üdvösség felé vezet.
   Érdekes, hogy a gonosz lelkek is azonnal felismerik Jézus kilétét és
   Isten Fiának nevezik. Természetesen jól tudjuk, hogy Jézust felismerni
   és nevén szólítani nem elegendő, hanem el is kell fogadni személyét,
   mint életünk Urát. A gonosz szellemek, bár ismerik Jézust, nincs hozzá
   semmi közük, nem akarnak személyes kapcsolatba kerülni vele. Az
   ördögűzés történetéből láthatjuk, hogy Jézus küldetése az emberekhez
   szól, azért jött, hogy megszabadítson minket a gonosz ártó
   befolyásától. Az üdvösséget és a szabadulást hozza el számunkra, hogy
   szabad lélekkel követhessük őt.
   Felismerjük-e Jézust, amikor a hétköznapokban hozzánk jön? Van-e
   személyes kapcsolatom vele? Engedem-e, hogy ő legyen életem ura?