2017. július 12. - Szerda

   Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a
   hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak
   minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő:
   Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus
   fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és
   Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül
   karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus,
   és megparancsolta nekik: "Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a
   szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának
   elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a
   mennyek országa."
   Mt 10,1-7
   Elmélkedés:
   Az előzményekben Máté evangélista bemutatta Jézus csodáit és
   részletesen ismertette tanítását. A továbbiakban megismerhetjük, hogy
   milyen az élete azoknak, akik az Úrhoz csatlakoznak, azaz engedik, hogy
   az üdvösség tanítása átformálja személyiségüket, megváltoztassa
   életüket. Látni fogjuk, hogy a tanítványi élet lényege, hogy az ember
   egyre jobban hasonlóvá váljon Mesteréhez, Jézushoz, osztozzon vele
   szenvedésében és megdicsőülésében egyaránt.
   A mai evangélium azokat mutatja be, akik Jézus legszorosabb tanítványi
   köréhez tartoztak, az apostolokat. Az apostolok kiválasztásakor Jézus a
   kezdeményező. A Tizenkettő elfogadja a hívást és az ezzel járó sorsot,
   valamint küldetést. Engedték, hogy Mesterük átalakítsa életüket és új
   feladatot bízzon rájuk. Küldetésükkel osztoznak Jézus küldetésében.
   Megbízást kapnak, hogy ők is hirdessék Isten országának eljövetelét.
   Természetesen nem elszakadva a Mestertől, hanem mindenkor az ő nevében.
   Jézus azért hozza létre a Tizenkettő közösségét, hogy e kiválasztottak
   tanúi legyenek annak, hogy elkezdődött Isten országának megvalósulása a
   földön s ennek hirdetőivé váljanak. Az apostolok tehát közösséget,
   teljes életközösséget vállalnak az Úrral.
   Az apostolok utódainak és a hithirdetőknek a munkája minden korban csak
   akkor lehet gyümölcsöző, ha életközösségben vannak Istennel.