2017. október 25. - Szerda

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Gondoljátok meg: Ha
   tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni
   házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában,
   amikor nem is gondoljátok."
   Péter megkérdezte: "Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy
   mindenkinek?" Az Úr így válaszolt: "Ki a hű és okos sáfár, akit ura
   szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az
   élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben
   talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a
   szolga azt mondja magában: "Uram bizonyára késni fog", és elkezdi verni
   a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és
   megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja,
   és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és
   a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de
   nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki
   azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak
   kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és
   akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon."
   Lk 12,39-48
   Elmélkedés:
   Már gyermekkorunktól fogva hozzászoktunk ahhoz, hogy valaki számon kéri
   tőlünk kötelességünk teljesítését, és felelősségre von, ha valamit nem
   tettünk meg, illetve rosszul tettük. Szüleink és nevelőink bizonyára a
   jutalmazásról, a dicséretről sem feledkeztek meg, ha valamit időben,
   jól megtettünk. A gimnazisták és az egyetemisták jól tudják, hogy a
   számonkérés idejének közeledése milyen lelki terhet jelent, főként
   akkor, ha valamilyen mulasztás terheli a lelket. Mások nyugodt
   lelkiismerettel várják a megmérettetés napját saját felkészültségükben
   bízva.
   A végső időkben Isten is számon kéri tőlünk, hogy mit tettünk földi
   életünk során. Egyesek rettegnek ettől a naptól, mert mulasztásaik
   vannak, mások viszont mindig készen állnak a találkozásra. Az egyik
   embert inkább a felelősségre vonástól és büntetéstől való félelem
   kényszeríti kötelességei teljesítésére, a másikat az Isten iránti
   szeretet. Az utóbbi könnyebb.
   A szolgának is megvan a maga felelőssége. Hűségesen kell teljesítenie
   mindazt, amit ura rábíz, mert akire sokat bíztak, attól többet is
   kérnek számon. Isten azt a feladatot bízza ránk, hogy közreműködjünk
   szándékainak megvalósulásában a világban és az Egyházban. Isten
   szolgáiként a szenvedéseken és a próbatételeken keresztül juthatunk a
   mennyország dicsőségébe.