2018. január 

   Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat
   küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: "Ki vagy te?" Erre
   megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás."
   Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" -
   felelte. "A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát
   neki: "Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek
   minket. Mit mondasz magadról?" János ezt felelte: "A pusztában kiáltó
   hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta.
   A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: "Miért
   keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a
   próféta?" János így válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek
   áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját
   sem vagyok méltó megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl,
   ahol János tartózkodott és keresztelt.
   Jn 1,19-28
   Elmélkedés:
   A mai és a következő napok evangéliumi részletei különböző
   tanúságtételeket tartalmaznak, amelyek mindegyike Jézusról szól, az ő
   megváltói titkát tárja fel. János evangélista gondolkodásában a hit és
   a hitről szóló tanúságtétel szorosan összetartozik. Az a személy, aki
   mások tanúságtételének köszönhetően megismert valamilyen igazságot és
   eljutott a hitre, az nem fog hallgatni arról, nem fogja ezt az
   igazságot magába zárni, hanem maga is tanúságot fog tenni arról mások
   előtt. A tanúságtételek folyamán terjed a hit, egyre többen jutnak el a
   hitre. A hiteles tanúságtétel az alapja annak, hogy a hit terjedése
   megállíthatatlan folyamat legyen az évszázadok során.
   Mindezek ismeretében könnyen megérthetjük Keresztelő János
   tanúságtételének jelentőségét. A zsidó küldötteknek, akik személye és
   küldetése felől érdeklődnek nagyon határozottan kijelenti: "Nem én
   vagyok a Messiás." Majd pedig a további kérdésekre is úgy válaszol,
   hogy visszautasítja a különféle feltételezéseket. Keresztelő János
   nagyon szerény, még prófétának sem nevezi magát, rögtön az utána jövő
   személyre akarja irányítani a kérdezők figyelmét, mi már tudjuk, hogy
   Jézusra, a Megváltóra, akinek János az előfutára. Itt rögtön
   észrevesszük a kérdezők hibáját, akik nem tudnak kilépni saját
   elképzeléseik és saját kérdéseik köréből. Bár Jánostól hallják, hogy
   egy fontos személy jövetelét hirdeti, ők nem kíváncsiak arra, hogy
   kiről beszél, hanem visszatérnek János személyéhez. Az ő hibájukból
   megtanulhatjuk, hogy a tanúságtétel akkor fog elvezetni a hitre, ha
   meghalljuk annak újdonságát.