2018. január 24. - Szerda

   Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje.
   Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig
   a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt
   nekik.
   Így kezdte tanítását: "Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint
   vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és
   fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég
   talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor
   azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős
   gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a
   tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag
   jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt
   százszoros termést hozott." Jézus így fejezte be szavait: "Akinek füle
   van, hallja meg!"
   Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték
   tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: "Ti megtudhatjátok
   Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben
   hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek,
   nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: "Nem
   értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet
   megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre
   hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi
   szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag,
   amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük
   gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha
   szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan
   meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje),
   meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság
   és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét,
   úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige
   jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és
   harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak."
   Mk 4,1-20
   Elmélkedés:
   A korábbiakban meglehetősen gyorsan változtak az evangéliumi történetek
   helyszínei, az események gyors váltásokban követték egymást. Jézus
   bejárta a Galileai-tenger környékét, gyógyította a betegeket, csodákat
   tett és tanítványi közösséget gyűjtött maga köré, de tanításáról
   mindeddig keveset hallottunk.
   Az evangélista most lelassítja az elbeszélés folyamatát, hogy
   rátérhessen a tanítás ismertetésére. Jézus megáll, hajóba száll és a
   hajóból tanítja az embereket. A magvetőről szóló példabeszéd egyrészt
   Isten országának terjedését szemlélteti, másrészt Jézus küldetésére
   világít rá. Maga Jézus a magvető, aki hirdeti az Isten országáról szóló
   örömhírt. A példázat bemutatja a hallgatóságot is, mindazokat, akik
   nyitott szívvel hallgatják az örömhírt, de nem hallgat a nehézségekről,
   a terjedés akadályairól sem. A hitetlenség, a türelmetlenség, a
   figyelmetlenség, az Istennel szembeni bizalmatlanság, a keményszívűség
   és a gazdagság szeretete mind-mind megakadályozzák az embereket abban,
   hogy a tanítást megszívleljék és ahhoz igazítsák életüket. Aki viszont
   felismeri a krisztusi szóban az üdvösség igazságát és kész arra, hogy
   megvalósítsa azt, annak életében megvalósul az Isten országa.
   Van-e időm nap mint nap Jézus szavát megismerni? Kész vagyok-e a
   befogadott üzenet szerint élni?