2018. január 31. - Szerda

   Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték.
   Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában.
   Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: "Honnét vette ezt? Miféle
   bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével
   véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
   rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak
   benne. Jézus erre megjegyezte: "Nem vetik meg a prófétát, csak a
   hazájában, rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott
   csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is
   csodálkozott hitetlenségükön.
   Mk 6,1-6
   Elmélkedés:
   Jézus csodái során újra és újra előkerül a kérdés: Honnan származik
   ereje, amelynek különleges cselekedetei, csodái köszönhetőek? Az
   írástudók korábban azt feltételezték, hogy bizonyára az ördöggel
   szövetkezik, tőle származik hatalma, de ez a vád hamisnak bizonyult. A
   népben és a tanítványokban is felmerül a kérdés, de ők nem fogalmaznak
   meg választ, mindenesetre csodálkozásuk, álmélkodásuk azt jelzi, hogy
   tanácstalanok ez ügyben. A mai evangélium arról számol be, hogy Jézus
   tanítása is hasonló csodálkozást vált ki és szintén azt a kérdést veti
   fel, hogy honnan származik tanításában megmutatkozó bölcsessége?
   Az elmúlt hetekben nyomon követtük Jézus útját, megismertük tanítását.
   Isten országát hirdette és csodáival azt jelezte, hogy ez az ország már
   jelen van a világban. Szabadító isteni hatalma különösen a betegeken, a
   gonosz lélektől megszállottakon, a halálba merülteken nyilvánul meg,
   azaz olyan személyeken, akik már nem számíthattak emberi segítségre,
   hanem csak egyedül Istenben, az ő szabadításában bízhattak. Azt is
   láthattuk, hogy az isteni segítség, közreműködés kérésekor az emberek,
   a segítségre szorulók részéről megjelenik a hit és annak kifejezése.
   Ennek ellenpontjaként jelenik meg a mai evangéliumban a názáretiek
   hitetlensége, akik csodálkozva, kételkedve fogadják Jézust. Az emberi
   reakcióknak ez a kettőssége, azaz a hit és a hitetlenség azt mutatja,
   hogy Isten hatalma senkire sem nehezedik kényszerként. Mindenkinek
   személyes döntése, hogy hittel elfogadja vagy hitetlenül elutasítja
   Jézust.