2018. május 30. - Szerda

   Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé.
   Jézus elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
   Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik
   beszélni, hogy mi vár reá. "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az
   Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik,
   kiszolgáltatják a pogányoknak, és azok kicsúfolják, leköpdösik,
   megostorozzák és megölik. De harmadnapra feltámad."
   Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János, odamentek Jézushoz, és ezt mondták
   neki: "Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk!" Ő
   megkérdezte: "Mit kívántok, mit tegyek nektek?" Ezt felelték: "Add meg
   nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te
   dicsőségedben."
   Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a
   kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a
   keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" Azt felelték: "Meg
   tudjuk tenni!"
   Jézus így folytatta: "A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni
   fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is
   megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem
   én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült."
   Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
   Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok,
   hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken,
   és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így
   legyen! Ha valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első
   akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért
   jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja
   váltságul sokakért."
   Mk 10,32-45
   Elmélkedés:
   Miután Jézus kifejtette véleményét a gazdagságról és tanítást adott a
   lemondásról, mint az üdvösség elnyerésének feltételéről, folytatja
   útját Jeruzsálem felé. Márk evangélista nagyon szemléletesen írja le,
   hogy Jézus megy elől, tanítványai pedig utána vonulnak. Tényleges,
   ugyanakkor jelképes is ez az elől haladás, hiszen az apostolok Mesterük
   sorsát fogják követni a szenvedésben és a halálban is. Jézus ismét,
   immár harmadszor beszél nekik arról, hogy Jeruzsálemben az a sors vár
   rá. Szavai már nem a nagyszámú népnek, nem is a tanítványok népesebb
   csoportjának, hanem csupán a tizenkét apostolnak szólnak. Nekik ugyanis
   sajátos szerepük, küldetésük lesz, nem csak életükben, hanem halálukban
   is követni fogják az Urat.
   A Jakabbal és Jánossal folytatott beszélgetés éppen ennek tényére, azaz
   a tanítványokra váró sorsa mutat rá. Jézus először helyreigazítja a két
   apostolt, akik kiemelt helyet szeretnének maguknak Jézus mellett, majd
   pedig a kialakult feszültséget szünteti meg. A többi tíz apostol
   ugyanis rossz néven veszi két társuk kérését, pedig talán az ő fejükben
   is hasonló gondolatok, elképzelések jártak. Az Úr lelkükre köti, hogy
   uralkodás és hatalom helyett gyakorolják a szolgálatot, miként ő sem
   uralkodni akar, hanem minden ember üdvösségének szolgája lett.